Arrogancia vagy gőg a neve a valaki által saját magánál kevesebbre tartott személyekkel (kisebbekkel, tudatlanabbakkal, tájékozatlanabbakkal, szegényebbekkel, alacsonyabb rangúakkal) szemben mutatott túlzott büszkeség, öntudat és felsőbbrendűség megnyilvánulása viselkedésben, gesztusokban és fogalmazásban. (forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/Arrogancia)

 Ezzel kezdeném, mert bár tudom, hogy idealista vagyok, azért el kéne gondolkodni a kedves vezetőnek ezen a két mondaton. Bár természetesen nem csak nekik, de az az igazság, hogy sokszor az arrogáns vagy gőgös viselkedés, csak bizonyos pénzmennyiség beáramlása fölött jelentkezik igazán… (No meg persze a tudatlanság miatt, de az kevésbé bántó, szerintem. ) A kedvenceim közé tartozik, mikor a kedves vezírek azt bizonyítgatják egymás közt, hogy az a pórnép! AZ semmit,de semmit nem dolgozik! Mi meg állandóan. Meg sem állunk! Ez a hozzáállás főleg a magyar cégek tulajdonosai közt dívik. Mindeközben pedig, semmire de semmire nem képesek egyedül. Csoda ha wc-re ki tudnak menni.... De tekintettel a szerelmesen kocsányan lottyadt szemmel őket imádó életnélküli munkavállalóik miatt, NEM IS KELL képesnek lenniük! Mert majd a Klárika kitörli/ elmegy/ átveszi/ kitölti. ; -  És ha valakinek van élete attól ugyanezt várja el és az meg csak szív, csak szív -  Hisz mindenre van meghatalmazás! És ha ne adj Isten nincs akkor egy hétig puffog, hogy mi az, hogy a luisz futtyon cipőjét be kellett szennyeznie a pórnép között! és különben is milyen emberek vannak ott! Valahonnan gyűjtik ezeket? vagy hogy kerül ennyi primitív életforma egy helyre?! És még várnom is kellett!! NEKEM! Pedig az én időm drága! A többi ott lévő, meg csak valami ingyenélő! És jön a kedves Aszinak a lebaszás, hogy miért, de mégis miért kellett neki ezek közé ennyi ideig vegyülni!!!
Vagy a másik kedvenc: a nem képzeled, hogy holmi szaros nav előírások miatt én fogok ügyet intézni! Mégis hogy képzelik, hogy én! hát nem gondolod. OLD MEG! És természetesen megoldod, és mert feláras hogy a könyvelő menjen, akkor is te vagy lebaszva, mert miért került ez ennyibe!? Hát miért!!!?? Mert nem voltál képes felállni és megmozdítani azt a tetves sexged! Amúgy.
Szóval kedves ingyenélő olvasók, remélem minden esetben előre engeditek a luisz futtyonban graszálókat a különböző irodákban?! Ugye!? Ha nem akkor kérlek tegyétek, mert rajtuk nem lehet változtatni, de ha előbb eljön és előbb elvégzi a dolgát... akkor sem nektek nem kell egy levegőt szívnotok vele, nem kell azt a szép(en elférne egy pofon az) arcukat sem nézni, sem nekünk megoldóknak nem kell tovább hallgatni őket.
Ezúton is kitartást kívánok a különböző hivatalokban tengődő megoldóembereknek.

Szóval van különbség. Az egy dolog, hogy Magyarországon ezt a 3 dolgot igyekeznek totálisan összemosni, mert nagyon megéri 5 évenként egy dekoratív fiatal ladyt felvenni, mint egy munkától kiégett 30- as normálisan dolgozó, de már nem mindent bevállaló Hölgyet megtartani …. de attól még igenis van különbség! Az a legnagyobb baj, hogy mi magunk nem protestálunk, hogy észrevegyék, hogy igenis van. Az irodavezető például NEM a főnökség otthoni szarságaival foglalkozik, hanem az irodai/céges feladatait végzi. A Titkárnő sem foglalkozik ilyenekkel. Nem tankönyveket szerez be és nem csomagol ajándékokat karácsonyra a kedves vezír … családjának. Nem foglal a vezír családjának repülőjegyet és nem vesz rihánya meg violetta koncert jegyet a vezír gyerekének. MERT NEM EZ A DOLGA! Nem. Értem én, hogy az van a munkaszerződésben és a munkaköri leírásban, hogy „és minden amit a munkáltató kér” De ez egyébként jogilag sem állja meg a helyét. És a legnagyobb probléma mi magunk vagyunk. Pontosabban azok a „kollégák” okozzák a problémát, akiknek a munkahelyük az életük… Akik gyerekes első szerelmes áhítattal teljesítik a vezírek összes kívánságát, be vannak szarva tőlük mintha valami éteri lények lennének és mintha nem ugyanolyat szarnának mint önmaguk és mert itt érzik magukat hasznosnak és itt van rájuk szükség, itt érzik magukat úgy hogy akarják őket. Pedig rá kell hogy jöjjenek végre kedves kollégák, hogy ez természetesen addig fog így tartani amíg nem lesz párjuk, gyerekük és abban a percben hogy nem képesek megfeszülten robotolni az irodában 12 órákat és otthonról intézni a violetta jegyeket. Abban a pillanatban mikor elkezdenek tényleg élni, boldognak lenni és rájönnek, hogy a robotolás mégsem olyan jó, akkor drága kollégák, vagy megkapják, hogy: - Ennél azért többet vártam volna. – miért nincs kész? – Miért nem lehetett szombaton téged elérni? - Miért nincs meg a jegy? Hogy-hogy nem vagy képes 8 hónapos terhesen bent lenni, 11 órát dolgozni, mikor nekünk ez kell?

Ja! Hogy ugyanezt gondoltad a volt kolléganőről, aki után Te érkeztél? Hogy nem dolgozott eleget? Mert egy merő káosz az egész, amit meg kellett volna csinálnia és különben is Te jobb vagy nála!? Akkor most ismét gondolkodj el azon, amit bevállalsz most, és még amennyit csak úgy rád fognak testálni és gondolkodj el azon is, hogy 35 évesen/terhesen/betegen/egy jobb párkapcsolatban Téged fognak kipécézni, mert nem bírsz már annyit és neked lesz szar. Úgy hogy NE vállalj be többet, mint ami 8 órába belefér és ha lehet maradj a céges ügyeknél és mond azt, hogy nem ez a violetta jegy már nem megy, mert nincs rá időm, ha rendesen akarom elvégezni a feladataim. Csak egy percre gondolkodj el, hogy milyen lesz később, mert kevesebb munkád nem lesz, maximum több.

Kivéve, ha személyi asszisztens vagy. Ha az vagy. Akkor nem szóltam, a fentiek legtöbbje rád nem vonatkozik. Áldozatnak szerintem születni kell, én is így kezdtem...

Már vagy másfél éve az jár a fejemben, hogy blogot kellene írni. Egy igazi puffogó vagyok, és mi lenne jobb terep a puffogásaimnak mint egy blog. Nem ígérem, hogy nem lesz tele helyesírási hibákkal, mert hát sem időm sem kedvem, állandóan erre figyelni, inkább a tartalomra fektetem a hangsúlyt.
No és a tartalom. Szóval, másfél éve azon gondolkodom, hogy miért nincs egy blog egy Bármi, ami az asszisztensek, titkárnők, irodavezetők mindennapjaival foglalkozik?! Hiszen vagyunk egy páran… Sőt.

Mi vagyunk az igazi Irodisták! Mi vagyunk a gerince a szervezeteknek, legyen kicsi vagy nagy.
Bár a legtöbb ember ezt nem így látja, de aki benne dolgozik az tudja. Hogy miért?! Mert mi vagyunk azok akik minden nap, minden nap! megkapják, hogy: OLD MEG. Nem (csak) adminisztrátorként, borítékolgatunk, bár hozzáteszem ez is benne van. Hanem állandóan megoldjuk. Mindent megoldunk. Legyen az bármilyen feladat. Rohangálunk a városban, ha az kell. Külföldről hozatunk, viszünk autókat, kiszolgáljuk a vendégeket akkor is, ha a büdzséből nem lehetett semmit sem rendelni. De ha ott van az ügyfél, akkor ki kell szolgálni, még akkor is, ha a saját, otthonról hozott kávénkat főzzük le, és mosolyogva tálaljuk az ügyfélnek és természetesen a bossnak… aki még arra sem képes, hogy felfogja a jövő héten Te a „fantasztikus” fizetésedből már nem tudsz kávét inni.
Igen, erről is fog szólni a blog. Arról, hogy mi is a legnagyobb hátránya annak, hogy asszisztens, titkárnő avagy irodavezető ( all in one) vagy. De arról is, hogy reményeim szerint, ha van egy, vagy két ezen a területen dolgozó kolléga aki olvassa a blogomat, az a vonal másik végén tudni fogja, hogy, nincs egyedül, sokan vagyunk ugyanígy a felmerülő dolgokkal és (bár ezt csak félve merem megjegyezni) talán a következő telefonhívásomnál egy kolléganő/ kolléga érteni fogja ezt és könnyebb lesz az: OLD MEG.